Jézus Az Élet

  Lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet" (Jn 6:63). Mindig “elfelejtem”, hogy én nem a testem vagyok elsősorban, hanem az a lélek, akit Isten “lehelt” belém, a testem csupán egy “jármű”.  Ebben a vilàgban az ember olyan valakivé válik, akit rabul ejtettek a hàrom dimenziós vilàg struktúrài. Az evilàgi testem, agyam folyton okos akar lenni és foggal, körömmel ragaszkodik a betanult, örökölt gondolkodási sémákhoz. Annyira távol van Istentől, mint az élet és a halál egymàstól. Fontos neki, hogy mit mondanak a szülei, baràtai, tanàrai, a mèdia és ezt kopizza és hiszi folyton. Teljes egészében földhözragadt.  Emlékszem, mikor gyermek, fiatal voltam, rengetegszer repültem álmomban. Természetes volt, hogy elég széttàrni karjaimat vagy csak gondolni rá, és már emelkedtem is fel, s repültem a hàzak felett. Ébredèshez közeli állapotban màr egyre nehezebb volt, s közvetlen előtte màr nem ment. 30 èvet kellett várnom arra,