Jézus Az Élet

Képzeljük el a következő “képet”: egy gyermek (akár gyermekünk) bejön hozzánk a szobába, fog egy sört, leül, felpattintja, rágyújt, bekapcsol egy erőszakos tartalmú, akár pornófilmet. Iszogat, közben elmondja, hogy fel akarja újítani a fürdőszobàt, meg hogy vállalt munkàt napi 8 órában. Elmondja azt is, hogy meg szokta “tekerni” a szomszéd lányt, vagy fiút.  Ezekre a dolgokra javarészt még a világ is azt mondja, tilos, bűn, merénylet az élet ellen. Nekik (mèg) nem szabad.  Aztán telik-múlik az idő, a gyermek serdül, sérül, s kezd olyanná válni mint a felnőttek, akiket maga körül làtott, hallott. Amilyen felnőtteket a képernyőn làtot, hallott. Eléri a képmutató korhatàrt, mondjuk a tizennyolcat. Most màr kèsz arra, hogy ne takargasson semmit. Màr hivatalosan művelheti azt, amit a felnőttek ugyan csinálnak, de tiltottak neki, némi lelkiismereti okok miatt. Már kedvère mèrgezheti, élvezheti magàt, ő már felnőtt. Kijött az édenből, a gyermekkorból. Ahol “mèg mezitelenek voltak ès nem szégy

 Egy cseppet erős címet választhattam, de nagyon kifejező lelki síkon is, erről szeretnék írni. A szó jelentése: hullával való nemi közösülés, emberi holttest iránti szexuális vonzalom. Én sajnos elkövettem, és észre sem vettem. Na nem így, ahogy a világ mondja, hanem lelkileg. Ma csúcsosodott ki.  Azok a vilàgi “barátaim”, kollègáim, főnököm, akikről én, naív hivő azt gondoltam, hogy “ők nem Jèzuséi, de rendkívül jó, kedves emberek, segítőkészek, okosak, kedvelnek engem is, szeretnek” úgy belém vàgták sorban a késeket, hogy felocsúdni sem volt időm kèt szúràs közt. Sorban megalàztak, hazudtak nekem, rólam, a munkámat is semmibe nèzték, áthúzták, hogy az nem elèg és nem ütöm meg a standardot. Azt a standardot ami nem is szerepel a szerződésemben, csak a fejükben. Jól tudják, hogy a munkám nagyon nehèz fizikailag, mentálisan is megterhelő, és csak pàr ember tud kitartani pàr hètnél tovàbb. Hèt èvemet áldoztam nekik, sajnos tulhajszoltam magam. De mèg mindig nem ütöm meg a mërcèt, mert a

  Visszagondoltam az elmult 7 èvre. A fizetésem kb. 40%-al nőtt, az árak viszont többszörösével. Kevesebbet dolgot, szolgàltatàst tudok venni, igénybe venni ugyanannyi elvégzett munkáért. Többet kellene jóval dolgoznom, hogy fenntartsam azt a “szinvonalat”, azt a “vásárlóerőt”, ami 7 éve rendelkezésemre állt. Több időt, több energiát, többet kèrne a lelkemből ez a vilàg, ha ezt fent akarnám tartani. Olyan helyeken élünk, olyan dolgokkal közlekedünk, olyan holmikat veszünk meg hitelből, ami igazából még nem a miénk, csak ha kifizettük. Ha adtunk èrte elég időt, energiát, lelket. HIT-el. Hiszen ahhoz, hogy ezt kitermeljük, az időnk, energiánk, életünk, a lelkünk-hitünk kell adnunk. Az uj telefonhoz, kocsihoz, konyhabútorhoz “új csipőprotèzis” kell majd, amikor benyújtja a test a számlàt a sok munka miatt. Megèri? Emlékszem, mikor kiköltöztünk az előző lakásból, el voltam képedve, mennyi holmit szanáltam ki, amik csak úgy álltak, voltak, nem is használtuk. A fontosabbnak vélt dolgainkat