Lélek-Infláció
Visszagondoltam az elmult 7 èvre. A fizetésem kb. 40%-al nőtt, az árak viszont többszörösével. Kevesebbet dolgot, szolgàltatàst tudok venni, igénybe venni ugyanannyi elvégzett munkáért. Többet kellene jóval dolgoznom, hogy fenntartsam azt a “szinvonalat”, azt a “vásárlóerőt”, ami 7 éve rendelkezésemre állt. Több időt, több energiát, többet kèrne a lelkemből ez a vilàg, ha ezt fent akarnám tartani. Olyan helyeken élünk, olyan dolgokkal közlekedünk, olyan holmikat veszünk meg hitelből, ami igazából még nem a miénk, csak ha kifizettük. Ha adtunk èrte elég időt, energiát, lelket. HIT-el. Hiszen ahhoz, hogy ezt kitermeljük, az időnk, energiánk, életünk, a lelkünk-hitünk kell adnunk. Az uj telefonhoz, kocsihoz, konyhabútorhoz “új csipőprotèzis” kell majd, amikor benyújtja a test a számlàt a sok munka miatt. Megèri?
Emlékszem, mikor kiköltöztünk az előző lakásból, el voltam képedve, mennyi holmit szanáltam ki, amik csak úgy álltak, voltak, nem is használtuk. A fontosabbnak vélt dolgainkat a szüleimhez vittük, eltárolni. Nem is emlékszem màr mik vannak ott, de nem is használtam semmit 7 éve. Mennyi “lelket” kellett adnom ahhoz, hogy azt a sok holmit megvegyük, és már nincs, s nem is hiányoznak. Nem lettem világi mèrcével “minimalista”, de megèrtettem, milyen kevés dolog elég az élethez, s mennyivel szabadabb vagyok így. Mondja meg Isten, a Lélek, mikor mire van igazán szüksègem, a többi nem kell. Hiszen manapság x időnként illik elköltözni, uj műszaki cikket venni, autót, ruhákat folyton, hörcsög módra. S nem csak a pénz, a felesleges költés csupàn, ami zavar, hanem az èrtékes idő, energia, a “lélek”, ami a pénzzel jár. Jobb felszabadulni arra, hogy Isten jelenlètében lehessek egyre inkàbb, s ő vezessen, min gondolkodjak, mit tegyek, Isten országára figyelhessek és adhassam tovább.
