Repülés - Zuhanás
2009-ben az Air France 447-es járata Brazilíából szállt fel azon a tragikus estén, elhagyta a szárazföldet, az óceán felett tartott Párizsba. Nem tudni, hogy a fedélzeten lévő kapitány és két másik pilótája miért döntöttek úgy, hogy belemennek az előttük lévő viharba, bàr kisebb korrekcióval, de folytatták eredeti röppályájukat. A jégverés miatt a repülő külső sebesség érzékelője elfagyott, így a műszerek nem voltak képesek megfelelően jelezni, kihagytak. A robot pilóta, ami 99%-ban hivatott volt végig vinni az utat, kikapcsolt, üzenve azt, hogy nem tud mit kezdeni az elfagyott szenzorok használhatatlan adataival. Igazából semmi baj nem történt, csak végig kellett volna repülni a kritikus szakaszt, kézi vezérléssel, tartva a magasságot és nem törődni a valotlan sebességi adatokkal. Itt jött be az emberi reakció. Elkezdtek manőverezni, rossz döntéseket hozni. A pilóták sorra kaptak figyelmeztető üzeneteket az automatikától. Éjszaka volt, az indikátorok nem műkődtek megfelelően. Fogalmuk sem volt, mi történik és sajnos emelni kezdték a gépet. 12-16%-os szögben emelték a gép orrát, ami rendkívül meredek, 35 ezer láb magasságban. Ilyenkor a magasság, a ritkább levegő, a szög miatt nincs elég légáramlás a szárnyaknak, és a tolóerő nem elég fenntartani a repülést, hirtelen süllyedés, zuhanás történhet mivel a repülő lelassul, nincs elég sebessége, hogy fenntartsa a gép súlyát. A pilóták csak találgatni sem tudtak, mi történik, egy ideig valóban emelgettek, amig a gép lassulni és zuhanni kezdett. Egészen 5 ezer láb magasságig nem vették észre, hogy valojában nem gyorsulnak, hanem lassulnak. Ekkor az egyik pilóta, fogta a botkormányt és előre tolta. Tudta, hogy ilyenkor lefele kell dönteni a gép orrát, hogy felgyorsuljon zuhanás közben és levegőt fogjon, ujra képes legyen repülni. Sajnos újabb hiba üzenetek és a pánik miatt mégis úgy döntött, hogy mégis emelkedni kell. Mikor látták, hogy már 2000 láb csupán a magasságuk, màr nem tudtak mit tenni, ismét emelni akarták a gép orrát. Ilyenkor màr nem elég a magasság, hogy egy orr ledöntési manőverrel visszaszerezzék a gép irányítását. Feladták. “Ez nem történhet meg, le fogunk zuhanni!” Ezek voltak a fekete doboz utolso hangjai. A gép összes utasa, 228 ember halt meg azon az estén, az óceánba csapódtak olyan erővel, mintha kiugrottak volna egy 50 emeletes ház tetejéről. Mikor később megtalálták az óceán mélyén a székbe kötött utasokat, minden csontjuk eltört.
Nagyon sokszor átéltem, átélem, hogy mikor minden külső körülmény, jel arra mutat, hogy életem szekere, repülője felfele tart, fogalmam sincs róla, hogy valójában lefele tart, zuhan. Be is sötétedik bennem, körülöttem, nem látok, a műszerekre hagyatkozom, külső indikátorokra. Mikor jön valami esemény, ami aggodalomra ad okot, elkezdek pánikolni, átveszem az irányítást és emelni akarom a gépem. “Szedd össze magad, meg tudod csinálni. Sose add fel! Megoldom! Ne csüggedj! Erős vagy!” Mikor màr csőstül jön a békétlenség, a bajok, akkor veszem észre, hogy álljak le, ne akarjam görcsösen megoldani. A “soha ne add fel,” átvált: “Add fel, nekem, Istennek!”. Ilyenkor megjelenik a tökéletes pilóta, Jézus, a kapitány a fülkében, csendben mellém ül és ennyit kèr: “átkapcsolod nekem az irányitàst?” Ha megteszem, biztos lehetek benne, hogy a legjobbat fogja kihozni a helyzetből és a lelkemből. Ha meg elbíbelődök még magamban, magammal, az emberi ötleteimmel, emberi véleményekkel, megengedi Isten, hogy tovább zuhanjak. Olyan is van, hogy egyszerűen magától àtveszi a kormányt, ledönti a gépem orrát. Ilyenkor szoktam mondani, hogy “Hogy engedhet ezt meg? Ez nem szeretet! Elegem van! Mit csinálsz, ez nem lehet igaz! Nem segítesz, meg fogok halni!”. Pedig pont azon munkálkodik, hogy orral a földnek zuhanva, ujra erőre kapjon a repülőm, ujra felgyorsuljon és képes legyen a levegőben maradni, repülni.
El lehet jutni olyan magassàgokba, orral felfelé, hogy a zuhanàs végzetes lesz. Rengeteg, földi “sikerekben” gazdag emberrel történik ez meg, szó szerint a 447-es jàrat sztorija, életükre kivetítve. Öngyilkosság, pusztító életvitel, teljes csőd. Azt hiszik emelkednek, de valójában zuhannak. A sokszor rövid életük vége a temető vagy pszichiátria.
Úr Jèzus add, hogy se több, se kevesebb ne akarjak lenni, mint aminek te szánsz engemet! Köszönöm, hogy benned s veled lehetek mindig lélek által!
