Életünk gépe
Màr egy hete Isten a repülőgépek világàra irányította figyelmemet. Csodálom Őt, hogy bármi és bárki által képes engem tanítani, vezetni, a lélek dolgait megvilágítani. Rengeteg èrdekes, csoda dolgot mutatott meg a jàratok, pilóták életéből, ahogy kezelik a reménytelen helyzeteket, és azt is, mikor egyszerű meghibásodások, mulasztások miatt több száz ember életét követeli egy-egy katasztrófa.
Mikor megfogantam, megszülettem, az életem jàrata elindult, felszállt, úton vagyok. Csak Isten tudja mennyi üzemanyagom van, de tudhatom hogy egyszer elfogy. A tudomány 120 évre teszi egy ember életét, ennyi időre van programozva az emberi test. Bàr nem kell hozzá tudomány, hisz Isten màr több ezer èvre tudtunkra adta ezt a korrekt számot a Bibliában: Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen."
Gyermekként könnyű volt a repülés, nem volt idő, a tér sem számított, nem ejtettek rabul a három dimenziós vilàg struktúrái még igazán. Jàték, öröm, lelkesedés, csak ez számított. Még nem volt megterhelve a lelkem, a testem is “új volt” még. Elkezdtem megtanulni, hogy élnek a felnőttek, mi a (szerintük) normális. Egyre több, sokszor felesleges tudást öntött rám a világ, már óvodától kezdve, az iskolákon át, az egyre globalizálódó média által. Életem repülőgépe egyre több terhet kapott, voltak időszakok, mikor úgy èreztem, le fogok zuhanni, annyira túlterhelt a “rakterem”. Ehhez jöttek még anyagi terhek, gondok, tàrgyak, holmik halmozása, ami szintén növelte a gépem súlyát. Minden féle testi öröm hajszolása, amiből soha nem elég. Külső körülmények, bensőm viharai sokszor nehezítették utamat, sokszor életveszélyesen is. Sokszor sokat zuhantam, aztán emelkedtem. Mikor meg azt hittem, minden rendben, és felfele tartok, valójában “stall” pozícióba kerültem, a gépem felfele mutatott, de valójában zuhant. Amikor pedig zuhantam, valójában Isten adta helyzet volt, ezzel akart kiemelni a “stall” pozicióból, hogy újra elèrjem a szükséges sebességet, tolóerőt és repülhessek tovább. Az idő múlása mutatja, hogy gépem nem lesz fiatalabb, egyre kopottabb, egyszer el fog jönni az idő, hogy többé nem fog tudni a levegőben maradni, a gép szerkezete, a műszerek fel fogják mondani a szolgálatot és biztos a zuhanàs, s a becsapódás. Ha nem adtam volna át a gépem irányítását az egyetlen tökéletes kapitánynak, Jézus Krisztusnak életem gépe felett, nem csak testem zuhanna egyszer a mélységbe, hanem az örökké való lelkem is. Hisz azt tanultuk, hogy èn XY személy, az az a test, amit a tükörben látok, és mások is làtnak. Mélyebben érző emberek màr beszélnek lélekről is, de úgy mint, hogy a testünknek van lelke is. Nehéz nekünk földhöz ragadt, bűnbe esett embereknek felfogni, hogy mi, én XY a lélek vagyok, a lelkem vagyok, és annak van egy földi járműve, a test. Eszembe jut a Pink Floyd együttes egyik híres dala, a “Learning to fly” (Repülni tanulni), az ember akit vonz a repülés, a lélek szabadsága, mégis tudja, hogy egy földhöz ragadt valaki, aki sok nehézséggel néz szembe a levegőben:
[Verse 1] A távolba nézve, egy fekete szalag Elér a pontig, ahonnan nincs visszaút Egy képzeletbeli repülés a szélfútta mezőn Egyedül állok, az érzékeim forognak Egy végzetes vonzalom tart erősen Hogyan menekülhetnék ettől az ellenállhatatlan szorítástól?
[Chorus] Nem tudom levenni a szemem a forgó égboltról Megnémulva és összezavarodva Csak egy földhözragadt kívülálló vagyok, én
[Verse 2] Jég képződik a szárnyaim szélén Figyelmeztetések, amiket figyelmen kívül hagytam, azt hittem, mindent átgondoltam Nincs navigátor, aki hazavezetne Teher nélkül, üresen és kővé válva
[Pre-Chorus] Egy feszültségben lévő lélek, amely tanul repülni Földhözragadt állapot, de elszántan próbál
[Chorus] Nem tudom levenni a szemem a forgó égboltról Megnémulva és összezavarodva Csak egy földhözragadt kívülálló vagyok, én
Nem akarok ilyen földhöz ragadt lenni, ehhez a pàr év, év tized, egy villanás dolgaihoz ragaszkodó valaki lenni. Hisz mim van, kim van aki nem fog egyszer elmúlni? Semmi, és senki. Ezen a vilàgon minden elmúlik és annak kivánsága is, de aki Isten akaratát vágyja s csekekszi, az megmarad örökre. Annak nem lesz màr nehèz a gépe, annak lesz mindig kapitánya, a legjobb, és tudja hova tart, nem vakon repül, annak a viharok sem olyan ijesztőek màr. És ha a karosszéria, a test, műszerek vègleg feladják, akkor is tudja, hogy -az bàr lezuhan-, de valódi énje, a lelke repül tovább az örökkévalóságban.
A dal szövege angolul:
Pink Floyd: Learning to fly
Verse 1]
Into the distance, a ribbon of black
Stretched to the point of no turning back
A flight of fancy on a windswept field
Standing alone, my senses reel
A fatal attraction is holding me fast
How can I escape this irresistible grasp?
[Chorus]
Can't keep my eyes from the circling sky
Tongue-tied and twisted
Just an earthbound misfit, I
[Verse 2]
Ice is forming on the tips of my wings
Unheeded warnings, I thought, I thought of everything
No navigator to find my way home
Unladen, empty and turned to stone
[Pre-Chorus]
A soul in tension that's learning to fly
Condition grounded, but determined to try
[Chorus]
Can't keep my eyes from the circling skies
Tongue-tied and twisted
Just an earthbound misfit, I
