Én még (màr) gyerek vagyok!

 A minap a 3.5 éves unokámmal álltunk a bolt mellett. Egyszer csak talált egy érmét, aprópénzt. Örült neki nagyon. Ha talál ilyet, mindig nézi és mondja, hogy: “szép, fényes”, és sorolja mi van rajta. Egy kicsit játszott vele, nèzegette, aztán nyújtotta nekem: “neked adom, nekem nem kell pénz, én még gyerek vagyok!”. Úgy mentem össze picire rögtön, hogy a Lélek ilyet “prédikált” nekem egy csepp gyermek által. Igen ő valóban gyermek! Nem kell neki az “anyag”, az anyagi, a matéria. Nem kell neki a tulajdon mindenáron. Nem kell neki uralni, uralkodni. Ő szabad gyermek. Jött a fohász a lelkemből rögvest: “Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam! Arra vágyom, hogy ilyen lehessek, mint egy e kicsinyek közül.” Aki szabad, nem gyűjtöget, nem halmoz, nincs belegyógyulva a matériába…aki játszik, örül, felfedez, jelen van, önfeledt. Hadd mondhassam el, én MÁR gyerek vagyok! 


“Ne mondjátok nekem, mily gazdag Ezer kincsével a világ! Hatalmát nem tartom igaznak, S nem boldogít az, amit ád. Keresse más, amit szeret: Jézusnál jobb cél nem lehet!”




Popular posts from this blog

Menü kereszténységem vagy Á la carte Jézussal

Jézus kontra hiábavalóság

A gyermek - botrány a világnak, öröm a mennynek