Ha felnövök, én is olyan hülye leszek, mint a felnőttek?

 



Kèt történet jut eszembe. Az egyik Edmund Hillary, az első ember, aki elsőként feljutott az Everest csúcsára 1953-ban. Egész Anglia diadalittas mámorban úszott, az egész világ Hillaryt dicsőitette. Mikor feleségéhez eljutott hír Angliába, hogy a férjének sikerült, éppen fürdőhöz készültek a gyerekeivel. A hölgy elújságolta örömmel a “nagy hírt” a gyerekeknek, azok értetlenül néztek rá, majd önfeledten folytatták a játékot, a fürdést. 🤣 Csak én, csak mi felnőttek vagyunk olyan gyagyák, hogy hiábavaló dolgokért küzdünk, még életünket is kockáztatjuk, némi egoizmusért. De a gyermekek nem foglalkoznak ilyennel. Ők mèg tudják, mi az ami igazán boldogságot, békességet, örömet ad. 

A másikat Ittzés István evangélikus lelkésztől hallottam. Mikor pár éves gyermek volt, talán az 1950-es években, mindig kivitte apukája a “kötelező” május 1-i felvonulásra. Ott ballagtak ők is a felvonuló tömegek, teherautók után. És ennek a pàr éves gyermeknek az jàrt a fejében, hogy “ha felnövök, én is ilyen hülye leszek, mint ezek a felnőttek?!?”. 🤣 

Úr Jèzus, ha fel is nőttünk, ès azt hisszük, tudjuk mi az élet, kérlek te hámozd le lelkünkről azokat a tonnás súlyokat, bűnöket, földhözragadt gondolkodásunkat, amik kiölték belőlünk a gyermekiséget. 


Popular posts from this blog

Menü kereszténységem vagy Á la carte Jézussal

Jézus kontra hiábavalóság

A gyermek - botrány a világnak, öröm a mennynek