MŰ-VÉSZ VILÁG, MŰ-VÉSZ LÉLEK
Eredetileg zenésznek készültem. Megtanultam zongorázni, gitározni, belecsöppentem a szintetizátorok világába. Kitanultam a hangszerelés, hangrögzítés rejtelmeit. Az énekhangom nem a legszebb, eltalálom a hangokat, a hallásom jó, de inkább a dalszerzésre koncentráltam. A 2000-es évek elején kb. 15 dalom került rá különböző kiadványokra, volt közöttük slágerlistás szerzemény is.
Mikor Jézus bejött az életembe, tudtomra adta, hogy hagyjak fel ezzel. Nem fèr össze a sikerhajsza, a popzenész életvitel, az idióta dalszöveg a lélek dolgaival. Egy jó ideig még sikerült meggyőzni magam, hogy “na, azért….miért ne csinálnám még?”. Természetesen mindenki ezt szajkózta a környezetemben is: “nagyon jókat csinálsz, nagyon tehetséges vagy, ezt nem szabad feladni”. Jézus nem csapott agyon egy baseball ütővel, “jól van, csináld csak, viszlàt a disznóvájúnál, fiam!”. Sok évnek kellett eltelnie, hogy tényleg meglássam, hogy milyen hiábavaló az egész. Lehet azt csinálni, de Isten sokkal èrtékesebb dolgokat akar adni nekem, és általam adni másoknak. Azt is làtom régi zenész ismerőseimen, azokon a világsztárokon is, akik a kedvenceim voltak, hogy képtelenek elengedni, leállni ezzel az egésszel. Eszi őket az idő, kívül, belül és csinálják. Újabb koncert, újabb lemez. Még. Öreg létükre még mindig azt hiszik, ugyanolyan fiatalok és üdék, mint annak idején, és nem veszik észre milyen szánalmasak azzal a rengeteg sminkkel, fiatalos ruhákkal, gyűrött fizimiskával, felvarrott arccal és egyébbel. Ha nem fordulnak Istenhez, a lemezek és a koncertek közt fognak fordulni, felfordulni. Hálàt adok Istennek, hogy kiemelt ebből az egészből. Az az öröm, amit adott nekem, és másoknak a dalaim által, az egy körömpiszok ahhoz az örömhöz képest, amit Jèzus ad. Azért írtam, zenéltem, hogy ne kelljen azzal szembesülnöm, ami körülöttem és bennem van. Nem akarok màr mű-vész-lélek lenni. Igazi lelket akarok, ami nem veszik el, sem ma, sem holnap, örökké él.
MŰ-VÉSZ. Az voltam. MŰ is, vész is. ZeneMŰveket irtam, különböző MŰfajban. Tavaly vettem egy digitális zongoràt, nem akartam màr zenét irni, csak jàtszani, néha, csak úgy, komolyzenèt is. Ott lapul a dobozában, alig használtam. Akàrhány dalt jàtszom el, akàrhány hangot ütök le, ott tartok, hogy felesleges időtöltés. Az időm, energiám, lelkem megy el azzal is. Ad örömöt, hogyne adna, és jobb mint drogozni, de mégsem akarom nap mint ezzel adagolni magamnak a dopamint. Jobb Jézussal járni, dolgozni, pihenni, gondolkozni, adni, kapni. Ha valaki 20 évvel ezelőtt mondta volna, hogy ez lehetséges, vagy letámadom, vagy kinevetem.
Sok más MŰ is lètezik ebben a világban, amiből mi élni próbálunk. Valóban betelünk ezekkel? Minden, ami MŰ, több és több kell belőle, újra és újra kell csinálni. Mert csak MŰ.
Példa:
Tegnap elmentünk megnézni a műalkotásokat és ittunk kávèt elvitelre, műanyagpohárból, szép nap volt, nem volt műbalhé. Ettünk néhány műbeles virslit és beszélgettünk a műbolygókról, èrdekes műszerek. A műfogam kissé elmozdult evés közben, de a fájdalom elmúlt hamar. Kicsit lehült az idő, fel kellett vennünk a műbőr dzsekit. Másnap megnéztük a közeli műcsarnokot is. A szomszédos műegyetem tetszett a legjobban, néhány diák megosztotta velünk műelemzését, különböző műfajokban. Ők igazi műkedvelők. Sok műcím, műdal került megemlítésre. Az udvaron megnéztük a híres műemléket. A látogatàs során nem mehettünk rá a műfűre. Este a párom elküldött műgyantáèrt, hogy rendbe hozza a lábàt. Ő addig a műgyűjtőkről nèzett egy műsort a tv-ben, milyen a műkeresekedelem , a műkiállítás, a műkincsek világa. Amúgy megjegyezte, hogy ma nagyon műmájer módon viselkedtem másokkal, igaza volt. Mondta, hogy kiszàradt a szeme, hozzak neki műkönnyet a patikából, a műgyantát hagyjam, úgyis el akar menni a héten szépségszalonba műkörmöt, műszempillát rakatni, meg pár műhajtincset. A műmellek màr règóta foglalkoztatják, egyszer arra is sor kerül talán. Màsnap elmentünk a műlyégpályàra, gyönyörűszép volt a műhavas dekoráció. A műkorcsolya a kedvenc hobbink. A jegykiadó automata nem működött, de azèrt sikerült buszjegyet vennünk visszafelé. Később megtudtuk telefonon, hogy egyik ismerősünk nagy műtètre vàr: műkezet kap. Ő egyébként egy nagyon művelt ember, fiatal korában műugró volt, később zongoraművész lett, de autóbaleset miatt elvesztette egyik karjàt. A műúton hajtott kocsijával amikor a tragédia megtörtént. A műtősök keményen küzdöttek a karjáèrt, de hiába. Holnap sajnos már kezdődnek a hètköznapok, reggeli műszak. Kèrtem a művezetőmet, hogy cserélhessek, de nem engedte. Ma még veszünk pàr műanyag játékot a gyereknek, pàr műkaját a boltban, és este művelünk valamit az ágyban az új mű…-szal is.
