Jézus Az Élet

 43 éves férfiú vagyok, pontosabban gyermek, Isten gyermeke, Jézus által. 7 éve Skóciában èlek, két lányommal érkeztem ide, akkor voltak 15 és 14 évesek. Akkor már réges rég Jézussal járhattam utamat, de még rengeteg tekintetben a világtól és annak kívánságaitól függtem, annak rutinjaitól, megszokásaitól, tömegszellemétől nagyban. Kezdetben egy pillanat alatt sikerült megtelepednünk,mindenünk megvolt két hónap alatt, a szükségen jóval felül is. Ideális munkaidő, lányoknak iskola a közelben, az anyagi forrásunk négyszerese lett az azelőtti magyar jövedelmünknek. Mégis nagyon hamar megmagyarázhatatlan szorongás, rossz lelkiállapot telepedett rám, és kisebbik lányomra. Idősebb lányomnak is volt sok küzdelme lelkileg, de talán ő volt a legerősebb köztünk. Én a honvágyra fogtam mindezt. Már tudom, hogy bàr Isten készítette el száminkra az új otthont, még mélyebbre akart minket vinni hitben. Sokmindenen átmentünk, könnyű és nehéz lelki időszakon. Az idei évben kezdtem megérteni, hogy én még

 A hívő élet Jézussal egy tiszta papírlap. Megbocsájtja múltunkat, átfesti, áthúzza, velünk van ma, és gondoskodik a holnapunkról, jövőnkről! Ő az életünk rajzolója, s bàr “bennünk életlen még minden szál”, ama napra megrajzolja igazi, Isten hasonlatosságára szánt képünket, ami odaát fog igazán kiteljesedni!  Egy-egy világi dal, pop zene, bár írója sincs tudatában, teljes egészében Istenre, Jézusra, a Lélekre mutat, és sokszor jobban szól hozzám mint bàrmi más éppen. Ilyen Rácz Gergő “Rajzolj meg” c. dala is. Rajzolj meg Lassan belemerül. Az éjjelbe merül egy szürke szempár. S az álmom belerepül. Fehér vászon, emlékeddel felvázolhatnád! Kékkel belekerül, a tópart, hol régen te választhattál a létkép idejelölt, piros pontunk egymás mellé dobták Játékvár! Bennem életlen még minden szál, oh várj, oh várj! Köztünk árnyék csak véletlen jár, oh várj! Rajzolj meg belül belül belül. A múltam fesd át, húzd át! Hadd érezzem belül belül belül, Hogy színt, te adtál! Szívem színe jelöl, Az utam már

 Elém került az ország népszerű sorozata, a “Szomszédok”. Kiváncsi voltam, ennyi év után mit fog számomra mondani, lélek által, lélekben megnézve pár epizódot. A nyugdíjas nagypapát, Taki bácsit Zenthe Ferenc alakította. Egy gazdagréti panelben éltek, feleségével, a szintén nyugdíjas bolti eladó, Lenke nénivel. Taki bácsi nem tudott mit kezdeni a sok szabadidejével, így fogta az öreg zsiguliját és folytatta a taxizást. Folyton panaszkodott, hogy az üzemanyag árak egyre magasabbak, az autót is folyton javíttatni kell, adót is kell fizetni, ki győzi ezt? Azt mondta, meg sem éri, annyit hoz a konyhára, hogy kifizesse a taxizás költségeit. De legalább elfoglalja magát. Arra gondoltam, hogy Isten, Jézus nélkül, csináljunk bàrmit is, azért csináljuk, hogy elfoglaljuk magunkat és fedezzük annak költségét. Mókuskerék. Rettenetes. Aztán újra és újra. Nem szembesülünk életünk mulandóságával, hiábavalóságával. Nem merünk leülni, csendben maradni, nehogy meglássuk, miben vagyunk. Tóljuk életünk fö

 Ma jött a gondolat, hogy nézzem meg egy régi ismerősöm facebook profiljàt. Évek óta nem láttam, vajon mi lehet vele. Nézem a bejegyzéseket, fényképeket: ez egy boldog ember! Szép nyaralások, utazások a párjával, szép holmik, pózolnak, ölelik egymást, jó munkahely. Megszólal a földhözragadt gondolkodásom, miközben azt érzem, megyek kicsire össze: “nekik bejött az élet, valamit jól csinálhatnak, én meg nem.” Úgy lélekben megkèrdezem tőlük: “Hogy vagytok?”. “Ó köszi, szuperül! Itt dolgozunk, ott élünk, itt voltunk, ott voltunk, ezt láttuk, azt vettük, ettünk, ittunk, ürítettünk, hemperegtünk, ismételtük, ismételjük!” Aztán megkèrdezem: “… és…és amúgy? Nagy a baj?” Megszólal bennem a Lélek: “ne aggódj, ez csak illúzió, nélkülem senki nem lehet boldog, csak ideig óráig, a többi képmutatás, ragaszkodj csak hozzám, ahogy eddig is, ne félj semmit, nem maradtál semmiről, és én annál 1000-szer többet adok!”. Megnyugszom, örül a szívem. Màr látom, lélek által, hogy bár a többség nincs is tudatáb

 2009-ben az Air France 447-es járata Brazilíából szállt fel azon a tragikus estén, elhagyta a szárazföldet, az óceán felett tartott Párizsba. Nem tudni, hogy a fedélzeten lévő kapitány és két másik pilótája miért döntöttek úgy, hogy belemennek az előttük lévő viharba, bàr kisebb korrekcióval, de folytatták eredeti röppályájukat. A jégverés miatt a repülő külső sebesség érzékelője elfagyott, így a műszerek nem voltak képesek megfelelően jelezni, kihagytak. A robot pilóta, ami 99%-ban hivatott volt végig vinni az utat, kikapcsolt, üzenve azt, hogy nem tud mit kezdeni az elfagyott szenzorok használhatatlan adataival. Igazából semmi baj nem történt, csak végig kellett volna repülni a kritikus szakaszt, kézi vezérléssel, tartva a magasságot és nem törődni a valotlan sebességi adatokkal. Itt jött be az emberi reakció. Elkezdtek manőverezni, rossz döntéseket hozni. A  pilóták sorra kaptak figyelmeztető üzeneteket az automatikától. Éjszaka volt, az indikátorok nem műkődtek megfelelően. Fogalm

  “Az ember nem arra lett kitalálva, hogy ilyen magaslatokban létezzen!” - mondja egy profi hegymászó a dokumentumfilmben. Az Everest csúcsa 8848 méter. A világ legmagasabb pontja. A Himalája hegység “teteje”, Csomolungma néven is ismerjük. Ebben a magasságban a tengerszinthez képest csak töredékét tartalmazza a levegő az ember számára szükséges oxigén mennyiségnek. A gyorsan változó, sokszor rettenetesen zord időjárási körülmények is nagyban nehezítik az ott járó perceit. Minden lépés egy küzdelem, még a szükséges oxigén palack használata mellett is. A csúcs alatti területet “halálzónának” nevezik. Ebben a magasságban már haldoklik az ember, sejtjei pusztulnak el másodpercről másodpercre, legyen akármilyen edzett, fitt valaki. Minél több időt tölt ott el az ember, annál nagyobb az esélye, hogy csak “egyirányú jegyet” vett a csúcsra, nem fog többé lejönni. Annyi a jégbe fagyott emberi test arra felé, hogy màr szinte tájékozodási pontként használják őket a hegymászók. “Mit gondolsz, mié

 Kedvelem a kutyákat. Jókat lehet velük mókázni, játszani, sokszor puszta ábrázatuk szívderítő. Mègis szomorú látni, ha valaki odajut, hogy fontosabb lesz egy eb, mint Isten vagy a másik ember. Ez ma trend. Egyes emberek többre értékelik a kutyákat, mint az embereket. Persze értem én, mire gondolnak, de akkor sem vigasztal. A kutyának is megvan a helye, az egyén, a család életében. Ezt is Isten mutassa meg nekünk, személyre szólóan, egyenként.  Van egy kb. 38 körüli hölgy az utca túloldalán, hozza - viszi egésznap a kutyáit, sorban. Vagy otthonról dolgozik, vagy nem dolgozik, nem tudom. Látszik, hogy ad magára, mindig mosolyog. A párja folyton eljár munkába, adott időben megy, s érkezik. A hölgynek nincs gyermeke, nem tudom hogy nem akar vagy esetleg nem adott neki Isten. Úgy kezeli a kutyáit, mint màs a gyermekeit. Adott időben adott helyen van velük, játszik lelkesen, foglalkozik velük. Nyitott ablaknál be is hallatszanak nap mint nap a szavai, kiáltásai, mindig ugyanazok, mindig ugy

 Nagyon szeretem, hogy Isten cseppet sem statikus, hanem dinamikus kapcsolatra hív el minket! Hisz Ő maga az Élet! A testem, a földhözragadt gondolkodásom, az “óemberem” viszont soha nem fog megtérni. Nagyon ravasz, mert el tudja jàtszani, hogy ő is megtért, hiszen ő is ott volt mikor először igent mondhattam Istennek, Jézusnak. A földi testünk, és mindaz amit megtestesít a földön, folyton akar valamit. Egy kicsi ezt, egy kicsi azt. Ezèrt kaptam ezt a “teszt kérdés”- sorozatot, hogy a Lélek átvilágíthasson engemet. Hasznos lehet nem hívő és hívő embereknek egyaránt. Teljesen kirúgta a talajt alólam, de nem azért, hogy elcsüggedjem, éppen ellenkezőleg: hogy feladjam. FEL-adajam. Neki. Én az alábbi dolgok közül semmit nem tudok helyén kezelni, sem a mennyiségeket, sem a minőségeket. Azt sem, hogy kell-e nekem vagy abszolut nem. Akkor ki tudja, mire, kire, mennyire van szükségem? Hàt Ő egyedül, Isten! És meg is mutatja, szépen, fokozatosan, szeretettel, ha vágyunk rá! Valamit elvesz egy c

  A bizonyságtétel egyszerű dolog. Sem többet nem kell mondanom, sem kevesebbet, mint hogy elmondjam, mit tett velem Isten, hogyan cselekedett velem. Elsősorban nekem van rá szükségem, hogy beszéljek róla, besz-"ÉLJEK", hisz az az én eledelem, hogy annak akaratát cselekszem, aki engem elhívott magának. Az hogy ki s mit kezd vele, az már az ő dolga, felelőssége maga és Isten előtt, amellett hogy nagyon vágyom rá, hogy megszólítsa a Lélek, Jézus Krisztus, az élő Isten személyesen. 43 évesen felmerül bennem a sok kérdés: az elmúlt évek során egészségesebb lettem, fiatalabb, energikusabb, telik-e az életem vagy csupán múlik. A válasz egyszerű: egyre kevesebb van ezekből a dolgokból. Ilyenkor szoktak a világban olyan dolgokról beszélni mint: életközepi válság, kapuzárási pánik stb... Válság, „pánik”. Páni félelem. Az Isten szólítgatja az embert, ha keresi Őt, ha nem. Figyelj, B-oldal, nem tudhatod mennyi van hátra a földön. Nézz vissza! Nézd meg jól, vizsgáld meg, miért éltél eddi

  24 éves keresztény múltam többnyire csökevényes vergődés volt. Ha össze kellene számolnom valóban boldog és hitbeli perceit, néhány órát tenne ki talán összesen. Biztos én csináltam rosszul. Biztos nem imádkoztam eleget, biztos nem olvastam a Bibliát eleget, nem jártam templomba, gyülekezetbe eleget. De kegyelmes az Isten, és megmutatta, hol a gond. Az a gond, hogy még mindig nem „éltem”. Mutatkoztak az élet jelei, mint amikor valakit megpróbálnak újra éleszteni, és a műszer már mutat élet jeleket a görbén, de még mindig sokat kihagy. Már lehet, hogy az orvos is felkiált: „nem jó, elveszítjük”. Aztán lehet, már ott is hagynak, kisimult az EKG, nincs remény, meghalt. Aztán jön az igazi Jézus és feltámaszt. Ezt éltem és élem át az utóbbi napokban és hetekben. Volt bennem kísértés, hogy hagyj engem, mert úgyis visszaesek, mint mindig azelőtt. Hisz ez a hívő élet. Látod, hogy már mindent próbáltam. Mikor bejött Jézus 24 éve az életembe, azonnal boldog lettem, gyermeki.Én aki komoly terve